Tizenharmadik fejezet

Mielőtt tovább mennék, egy kis helyzetjelentés az akkori nagy valóságról!

Lehet unalmas lesz ez a visszatekintés, de bizony sokan el sem tudják képzelni a mai óriási kínálat, árúbőség láttán azt a minimál felhozatalt, amivel gazdálkodhatott akkoriban egy kismama, anyuka. Nem beszélve a háztartásban ma már nélkülözhetetlen gépekről…

Ugye nem kell mondanom, hogy 30 évvel ezelőtti a történet! :)

 Textilpelenkából 70 db-ot vásároltam, biztos, ami biztos!

Ha jól emlékszem, ÁGI pelenka-betétet használtunk a nagyobb folyadékmennyiség befogadására, mely pár mosás után harmadára ment össze és persze nem volt örök élet. Ez olyan steppelt, vatelinos, puha, pamut anyag volt. Volt még a NOVOTEX, mely a mostani, nedvességét elveszített popsi- törlőkendőre hasonlított. Ha szerencsénk volt, a kakit később, ennek segítségével, kis csomagként dobhattuk a WC-be. De ugye eleinte ez a dolog hígabban érkezett, és persze minden lehetséges irányba utat tört magának.

Már nagy előrelépés volt a pelenkázás terén az oldalt csatokkal záródó gumibugyit felváltó vékony,  műanyag, elől-hátul megkötős un. nylon-pelenka. A szakszerűen meghajtogatott textil pelenkát ez fedte be. Persze azért kellett ügyeskedni, nehogy kilógjon belőle a pelus, mert akkor aztán ázott minden….

Szenvedélyesen keményítettem minden lehetséges fodrot, masnit, pólyahuzatot. Textilpelenkából is 10 db mindig kemény volt, mivel szerintem a babák feje alatt az úgy volt szép! :) Ha mentünk a tanácsadásra, a mérlegre is a papírrá keményített pelenkát raktam, begyűjtve a védőnők elismerő pillantását!:)

Ebben az időben még nem voltak pihe-puha kis ruhácskák. Voltak a flottír kezes-lábasok és a kötöttek, maximum 3-4 színben, fazonban és ennyi!

Ma is hihetetlen, de a kórházban lehetett rendelni Cangol-ruhacsomagot. Ez akkor kb. egy havi fizetésembe került, de annyira kuriózum volt és olyan szép, hogy nem tudtam kihagyni, megrendeltem a két garnitúrát.

No, abban a dobozban, melyet pelenkázásra alkalmas alátétnek lehetett kihajtogatni, voltak gyönyörű, színes, plüss ruhák, hálózsákok, több féle méretben ingecskék, melyek gallérjai fodrosak voltak és elöl gombosak. Kis sapkák, plédek, előkék és mindegyikének sarkában az arannyal hímzett kengurúval.

Ezek a gyönyörű ruhák az én picurka babáimra csak 2 hónapos koruktól voltak jók, addig maradt a nagy magyar kínálat.

Kis ingecskékre réklit adtunk, melyek mindegyike hátul záródott, modernebb kivitelben lévők már tépőzárasak, nem megkötősek voltak. A babák alul semmibe ( a pelenkán kívül) pihegtek a pólyáikban.

Egy másik érdekes momentum, mely egy életre megkeserítette a mindennapokat, a mosás volt. Keverőtárcsás mosógép centrifugával társítva voltak minden második napon az én fittness-gépeim..

Ezt úgy kell elképzelni, hogy az első hónapban a férjem kimosott minden második nap, (melynek köszönhetően a kis réklik szélessége a csavarások eredményeképp elérte olykor a 60-70 cm-t.) de utána, ahogy felerősödtem, átvettem ezt a nemes feladatot.

 A készlethez tartozott még 2 műanyag vödör és két műanyag lavór. A vödrök egyikében a Flóraszept-es vízben a pisis pelenkák áztak, másikban a többi…ha értitek. :)

 Kétnaponta reggel az etetések után kezdődött a szertartás, mégpedig azzal, hogy a mosógépben először természetesen a fehér ruhácskák kezdték a megtisztulást, majd a pelenkák következtek.

Vízcsere a mosógépben és következtek a színesek…  A fördőszoba ilyenkor maga volt a káosz, mégis elég jó rendszerként működött a nehézségek ellenére.

Számlálhatatlan öblítés után szelektálva vagy illatosba, vagy keményítősbe végezték a ruhák.

Az öblítéseket rohangálások váltották fel, mivel a picikhez 10 percenként szaladtam a rengeteg lépcsőn le a nappaliba, majd fel a két szinttel föntebbi fürdőbe. Etetések idején szünetelt csak a munka.

Etetéssel kapcsolatban megjegyzem, turmix-gépünk sem volt! Főzeléknek valókat fém szűrőn át, kanállal pépesre nyomkodva készült el az ebédjük. :)

 Az előbb említett mosós napokon két napra főztem előre, csak így tudtam megoldani, hogy a következő napom csak is a lányoké lehessen.

Akkor, ha esett, ha fújt, megindultunk sétálni még délelőtt és az esti órákban, fürdetés előtt jöttünk haza.

 Sétáink azért nyúltak ilyen hosszúra, mert városunk legutolsó utcájától nagyon messze volt a központ, gyalogosan nagy utat tettem meg, közbeiktatva pár boltot és két etetés erejéig dédi mamát vagy barátnőt is. Arról pedig nem is beszélve, hogy ismerősök minden 10 méterben megállítottak, megnézni a babákat.

Kicsit előre mentem az időben, de csupán szemléltetni szerettem volna az akkori körülményeket, mielőtt elmeséltem volna többek között az első éjszaka viszontagságait. :)