Negyedik fejezet.

Kórtermem 2 fő helyéről (ablak előtti ágyak…) végre hazamentek, így én gyorsan átköltöztem, hogy végre akkor nyithassak ablakot, amikor akarok. 

Előző kismama meg akart fagyni állandóan, sosem akart szellőztetni, csak mikor kiment, akkor rohantunk ezerrel és tártuk ki mind a két ablakszárnyat. Kerekre nyitott szemekkel jött vissza és már csukta is be.

Érdekes „illategyveleg” fogadta az embert, mikor benyitott hozzánk, mivel csak parfümöt tudtunk bevetni a jobb levegő érdekében.

Na de ennek immáron vége lett! Tőlem aztán meg is fagyhatott volna bárki, az ablak nyitva volt szinte mindig.

Egy hétvégén otthon borzalmasan megkívántam (többek között) az őszibarackot. 

Olyannyira úrrá lett rajtam a vágy utána, hogy csak a barackokat láttam magam előtt és semmire sem tudtam gondolni. 

Vasárnap volt és természetesen akkoriban, délután semmi üzlet, bolt, zöldséges nem volt nyitva.  Mondtam, végül már könyörögtem a férjemnek, bármi áron is, de nekem barackot kell ennem, valahonnét kerítsen. Házunk a város utolsó utcájában volt, egy szép, új utca, frissen épített házakkal, azon túl már zártkertek, gyümölcsösök…..

Kerített...!!!:)

Amint megmostam, szinte becézgetve őket, vendégek nyitottak be hozzánk. Gyorsan hellyel kínáltam a házaspárt, akinek egyik tagja kismama volt, már az utolsó napjai voltak szülésig. 

Vesztemre Zsuzsa is kívánós volt. Leült az én megmosott, csodálatos őszibarackjaim elé és egymás után ette, csak ette és én belül zokogva nézhettem, ahogy eltűnik mind a kosárról.

Óriási harcot vívtam legbelül magammal, hogy most mit is tudnék csinálni, de mégsem lehet….  

Ha nem kezdek el egyből kv-t csinálni, mely idő alatt észrevétlenül eltüntetett magában vagy hármat, talán lett volna időm megmenteni legalább egyet. De hiába sanyargattam magam, odalett mind!  Nem is tudtam, miről szólt a beszélgetésünk, én csak gyümölcseimet gyászoltam.

Amint elmentek, remegve küldtem újabb beszerző útra a páromat.

Étvágyam nem csak a gyümölcsökre koncentrálódott, a szalonna is tökéletes étvágycsillapító volt. Csak legyen hozzá hegyes-erős paprika és puha kenyér. 

Ez utóbbiból képes voltam betermelni fél kg-ot is, ehhez egy evésre egy egész üveg erős paprika fogyott el. A császárszalonna mennyiséget inkább nem ecsetelném.

Teltek a hetek, szinte ugyanúgy, csak a pocakom lett egyre nagyobb.

Jó idők voltak még, látogatási nap volt, kiültem a parkban egy padra a kórház udvarán. 

Egyszer csak begördült egy nagy Yamaha (30 éve ez nem volt gyakori látvány) a parkolóba, a szemem le sem vettem róla. 

Imádtam a nagy motorokat, a hangjukat, az erejüket…. Mit látnak szemeim, a férjem pattan le utasként róla, egy barátja mögül. 

Ezt nem lehetett egyszerűen kihagyni...!

Körbenéztem, megpróbáltam úgy felpattanni a „lóra”, mintha nem is lennék 6 hónapos kismama. 

A portás figyelmetlenségét kihasználva, kapaszkodva, köntösömet térdig felhúzva már robogtunk is. 

Egy terhes nő kívánságát nem merte megtagadni Peti és kilopott a kórház területéről egy kőrre. Már csak reménykedni tudtam, hogy a parkolóra néző orvosi szoba ablakaiból nem lát meg senki! Megúsztam! :) 

Persze, hogy nagy felelőtlenség volt, de mentségemre szolgáljon, hogy csak 21 éves voltam?

Na jó, ez gyenge magyarázkodás volt. :)