Hetedik fejezet

Történt egyszer, hogy vakbél gyanúval került a „nagyszobásokhoz” egy félidős kismama. 

Csinos pocival, előlnézetből meg sem mondtuk volna, hogy terhes. Nem ismerkedett, mondhatni elzárkózott mindenki elől, ha kérdezték, szűkszavúan válaszolt. 

Na persze, hogy a többségnek szúrta a szemét, hiszen Pamela, Szamanta és Izaura leendő anyukája nem tudott kin csámcsogni. 

Hirtelen vakbélműtét következett a csinos kismamának, akitől azért annyi infót kicsikartak, hogy azt az utasítást kapta, amint fel tud kelni, annyit mozogjon, amennyit csak bír. Megindokolták az orvosok, de a szócsövekkel ezt már persze nem közölte.

Fentebb írtam már, hogy a fürdő mellett volt a műtősfiú szobája.

Feltűnt, hogy a „kis csinos” sokat mászkál cigizni, ami önmagában még nem volt furcsa.

Csak, hogy egyszer egy ajtóval arrébb nyitott be épp akkor, mikor Jutkával kiléptünk a lakosztályunkból a folyosóra. Hoppá!!!! :)

 A műtősfiú feneke sem volt rossz, így utólag visszaemlékezve, de azt akkor egy magamfajta kismama hidegen hagyta, mivel annyira el voltunk varázsolva állapotunkkal, hogy az sem érdekelt volna, ha meztelen sétált volna végig a folyosón. 

De a kis csinos máshogy működött ezek szerint.

Volt, hogy egy szobatársam éjjel kiszökött, hogy leellenőrizze, férje megcsalja-e, míg ő el van zárva a külvilágtól. 

Egész nap azon agonizált, hogy most éppen kire nézhetett, mert szerinte minden nő az ő férjét akarja. 

Mindenkire betegesen féltékeny volt, még a saját anyjára is, mivel egy házban éltek a szülőkkel. Nem is értette, mi hogy tudunk ilyen nyugodtak lenni, miközben a párunk otthon bármit és bármikor…?!

Ezt meg mi nem értettük Jutkával! Mármint, hogy nekünk soha nem voltak hasonló gondolataink. 

Kismamaságunk minden nemiséggel kapcsolatos dolgot, bizalmatlanságot elraktározott átmenetileg valahová nagyon messzire.

Visszatérve a kis vakbelesre, mindenesetre rendesen átértelmezte az orvosi tanácsot, miszerint mozogjon sokat… Egészen biztos vagyok benne, nem a műtősfiúval történt testmozgásra gondolt az orvos, mikor ezt javasolta.

Az biztos, hogy elég gyakran, egész pontosan naponta egy bizonyos időben, véletlenszerűen, kopogás nélkül belátogatott a fürdő melletti kis szobába. Ilyenkor a rádió fel lett hangosítva, kb. egy órára visszavonultak huncutkodni. E légyottról szerintük senki nem tudott, de mi ügyesen kifigyeltük a kis vérmes vakbelest! :)

Jutkával továbbra is nagyon jó hangulatban teltek a napok.

45 év körüli anyukája egy jelenség volt számomra. Bombasztikusan nézett ki, pepita kis kosztümjében eszméletlen jó lábakkal lépkedett tűsarkújában a kórtermünkbe, minden esetben felpakolva ennivalóval. 

Jutkának annyira ellentéte volt, hogy ez a kontraszt mindig ámulatba ejtett. Ágyát és kisszekrényét minden nap rendbe tette, igazgatta és hordta haza a sok kiürült tányért, melyeken jöttek a finomabbnál finomabb kaják. 

Az én szomszédasszonyaim is nagyon finom sütiket hoztak, küldtek és a család úgy általában véve rendesen gondoskodott arról, nehogy valamiben hiányt szenvedjek. Iszonyú mennyiségű ennivalóval szinte lakomáztunk esténként!:)

Már 32 kilóval voltam több, mint előző életemben!:)