Első fejezet
Az egész a gimis osztálykirándulással kezdődött.
Na, ne arra gondoljatok, hogy egy jól sikerült bulin megtörtént a dolog!
Nem. Ennél sokkal unalmasabb, prózaibb a történet.
Mászkáltunk , nézelődtünk , vásárolgattunk és nekem nem nyakláncos, karkötős sátornál vetemedett meg a lábam, mint a többi lánynak, hanem ott, ahol ici-pici babaholmikat árultak.
Nézegettem, fogdostam őket és számoltam a pénzecskémet, mire elég.
Valami azt sugallta, mindegy mit, csak kettőt vegyek, mert nekem ikreim lesznek úgyis.
17 évesen ezt a legkomolyabban gondoltam és természetes volt számomra, hogy két kis bugyi és zokni landoljon a táskámban.
Következett egy gyors férjhezmenés, nehogy lekéssek valamiről és már onnét kezdve vártam a csodát.
Hiába no', bármennyire nem vagyok erre büszke, de elkezdtem utálni a terhes nőket.
Neki „bezzeg sikerült a francba-érzéssel” minden pocakos nőre iszonyatos irigységgel átitatott fintorral néztem, remélve, látja is rajtam, hogy utálva van.
Eltelt bő két év és a nagy várakozás közepette építkeztünk is, mely „apróbb” munkálatait bevállaltam.
Menzeszem mindig is rendszertelen volt arra nem alapozhattam, de valami mégis gyanús volt.
Nőgyógyász, vizsgálat, legősibb teszt…( melyen most biztos jót nevettek, de ez anno’a béka-teszt volt, ) Mondta a doki, 2-3 óra múlva lesz eredmény, viszont az én buszom azt már nem várta volna meg. Így az orvos megígérte, értesít, ha baba van!
Eltelt vagy 2-3 hét, semmi hír. Egyik nap meszeltem és minden 3. húzást öklendezés követett. Mindent a májkrémre fogtam, melyet aznap ettem, főleg, mikor végre az egész adagot viszont is láttam.
Terhességet persze, hogy kizártam, hiszen nem értesítettek.
Viszont a hányinger állandósult és egyre durvább lett.
Irány újra az orvos, aki mosolyogva fogadott: „ Biztos voltam benne, hamarosan találkozunk, hiszen a tesz pozitív lett, viszont a nevét, címét egy receptre írtam, melyet a következő beteg megkapott!”
Így a földtől kb. 10 centire lebegve távoztam tőle, és hirtelen már iszonyatosan szorítani kezdett a ruhám öve, így azt azonnal le is kaptam, valamint elkezdtem terhességtudatom első órájában minden velejáró tünetet produkálni.
Ekkor voltam kb. 8 hetes és a buszon büszkén, előretolt hassal csináltam utat magamnak.
Szerettem volna azonnal kikiabálni a Világnak, hogy KISMAMA VAGYOOOOOOOOK!!!!!!
Majd szétdurrantam, hogy mindezt nem tehetem, még a buszon lévő utasokat is provokáltam egy röpke beszélgetésre, de nem sikerült egyetlen emberrel sem tudatnom, valahogy senki sem volt rá kíváncsi, a francba!
Az elkövetkező időszakban hányingerből állt az ébredés, majd fejvesztett rohanás, hogy elérjek a WC-ig.
Étvágyam óriási lett, iszonyú mennyiségeket tudtam bekebelezni.
Szagokat különválasztva éreztem, még egy tojás leütésénél is egyből szelektáltam orromban a sárgáét és külön fehérjét is!
A szemetesben is el tudtam volna sorolni a tartalmát anélkül, hogy belenéztem volna.
Ennyi kellemetlenség övezte csak az első időszakot, de ez eltörpült az ÉRZÉS mellett, miszerint természetesen én voltam a legboldogabb és bizony szerettem volna személy szerint minden addig utált kismamától elnézést kérni! :)