19. Napégés, zsargonnyelv és egy kis kőművesmunka.

Hat hónaposak voltak a kicsik, mikor sétára indultunk.

Meleg volt, nagyon meleg. Tündéri kis piros csíkos napozójuk volt, alig vártam, hogy lássam rajtuk.

Este, úgy 6-7 óra körül értünk haza, elég nyűgösen. Sírdogáltak, hiába volt minden babusgatás, etetés, itatás. Mikor vetkőztettem Őket, akkor láttam meg, hogy mit tettem!

A kis combjuk tiszta pecsenyére pirosodott!

A babakocsi ernyője és a kis sapkák az arcukat védte, de a lábukat már nem.

Azt sem tudtam, mit tegyek. Este már semmi nem volt nyitva, rohangáltam egyik szomszédból a másikba segítségért.

Kis vékony, érzékeny bőrük le is hámlott pár nap múlva.

Közben meg lehordtam magam mindennek kétségbeesésembe! Nagyon sajnáltam Őket, de ezt már nem tudtam visszacsinálni!:(

 Kislányaim gőgicsélése az idő haladtával átváltott beszédbe. Na, ezt azért nem kell szó szerint érteni, mert ahhoz még messze volt, de konkrétan úgy mondták a mondandójukat, hogy egy más nemzetiségű meg lett volna győződve, hogy a kicsik alig 8-9 hónaposan tökéletesen beszélnek már az anyanyelvükön.

(Itt megjegyzem, 7 hónaposan az első szavuk a „kocci” volt. Zoknijukat állandóan lehúzták és nyújtották nekem. Szinte örömtáncot jártam, mikor egyik ilyen mozdulatnál egyikőjük mondta és vigyorogva adta a kezembe. Pár nap múlva már mindketten „kocciztak”!)

Olyan érdekes volt hallani, amikor még a hangsúlyozásuk is teljesen illet a mondanivalójukhoz. Nézték közben egymást, volt, hogy amint egyikőjük abba hagyta, a másik kicsi onnét kezdte. Nagyokat kacaráztak, akár csak egy viccet meséltek volna egymásnak.

Beszélgettek egymással, de nem csak mímelték, hanem szerintem meg is értették, mit akar mondani a másik. Párbeszédjükben szerepelt kérdő mondat, melyre a választ lehetett érzékelni a hanglejtésből.

 Halandzsa nyelv volt, imádtam hallgatni!:) Nagyon szórakoztató volt, sokszor órákon át mondták!:)

Azért is vagyok benne biztos, hogy megértették egymást, mert mikor már tudtak menni, saját szememmel láttam, micsoda kis csínytevést beszéltek meg a maguk kialakította nyelv segítségével.

Majdani hálószobánk átmenetileg Nekik lett berendezve. Megpróbáltam veszélymentes övezetté tenni a birodalmukat.

Aránylag jól elvoltak kettecskén, de azért megesett, hogy arra mentem be a szobájukba, hogy kiették maguk alól a szivacsot. Szépen bemásztak az ágyukba, kibontották a huzatából és szabályos kis darabokat haraptak ki belőlük. Beborították a szivacs-galacsinokkal a szobát, és hősként húzták ki magukat, mutatva, micsoda remekmű született.

De a legérdekesebb szokásuk talán az volt, amikor kis rágcsálók által készített járatot, vagy inkább alagútrendszert kapartak ki a kis körmükkel, a szobájuk egy szabad oldalán.

Ismeritek az akváriumokat tisztító algaevőket?

Nos, az én kislányaim valami ilyesmihez hasonlítottak. Kikísérletezték azt a módszert, amellyel hatékonyabban tudnak dolgozni.

Odatapadtak teljesen a munkaterületükre, és a nyálukkal puhították a maltert, a vakolatot.

 Ha téglához értek, visszább vettek a mélyítésből és irányt is változtattak.

Arra haladtak a járattal, ahol sikerült utat törni a kis ujjacskájukkal. Kb. 1 cm mély útvesztőt készítettek, legalább 50 x 100 cm területen.

Mikor beléptem Hozzájuk, nem is vettek rólam tudomást, csinálták tovább. Rácuppogtak a vakolatra, nyálasan egész jól haladtak.:) Mintha csak ez lett volna kiadva munka gyanánt, olyan vehemenciával estek neki nap, mint nap. :)

Mikor a saját szobájukba költöztek később, emlékszem, ezeket a járatokat egy kisebb vödör malterral hozták helyre!:)